Plauen 1989: A bátor polgárok szembenéznek a rezsimmel, és mindent megváltoztatnak!

Plauen 1989: A bátor polgárok szembenéznek a rezsimmel, és mindent megváltoztatnak!

1989. október 7-én, az NDK történetének sorsdöntő napján 10-15 ezer ember gyűlt össze Plauen utcáin, hogy tiltakozzanak az elnyomó rezsim ellen. Ez volt az első nagyobb tüntetés az NDK-ban, és így a változás kezdetének jele. Ez különösen azért volt figyelemreméltó, mert a lakosság nagy részének volt bátorsága fellépni a hatóságok brutális elnyomása ellenére. Hangos Coolis Ez volt a legnagyobb tüntetés Plauenben az 1953. júniusi felkelés óta.

Feszült volt a hangulat a városban. Ugyanezen a napon a néprendőrség parancsot kapott a békés emberek elleni erőszak alkalmazására. Ez nem volt könnyű döntés, mert a biztonsági erőknek megvoltak a maguk aggályai. Az önkéntes tűzoltóság vezetője, Gerold Knie és a hivatásos tűzoltóság vezetője kezdetben megtagadta ennek a parancsnak a végrehajtását. Ennek ellenére a rendőri vezetés átvette a parancsnokságot és kiadta a hadműveleti parancsot, ami sok állampolgár egészségét veszélyeztette. Másnap Knie és négy másik tűzoltó tiltakozó levelet írt a városi tanácsnak, amelyben elítélték a problémát.

Felkelések és első lépések a szabadság felé

Nem október 7-e volt az első ellenállás kifejezése a régióban. A választási megfigyelők már 1989 májusában hatalmas szavazói csalásokat dokumentáltak a helyi választásokon. Az elégedetlenség nőtt. Október 4-én és 5-én Prágából követségi menekülteket szállító vonatok gördültek át Plauen; a város már feszült volt, a vasútállomást pedig lezárták. Ezek az események egyértelművé tették, hogy a polgárok többé nem akarják visszatartani haragjukat.

Október 5-én kellett volna megalakulni a Plauen New Forum nevű szervezet, amely az NDK-ban a változást szorgalmazta, de helyette békeistentiszteletet tartottak. Történelmi transzparensek, olyan követelésekkel, mint az „Utazás szabadsága – Szólásszabadság – Sajtószabadság” díszítették a demonstrációkat. A résztvevőket azonban nem egyszerűen elüldözték. A rendőrök hiába próbálták vízágyúkkal és helikopterrel feloszlatni a tömeget. Az emberek szilárdan kitartottak és békések maradtak, bár az állami szervek küzdöttek az irányítás fenntartásáért.

Plauen öröksége

A Plauenben kezdődő tiltakozások úttörőek voltak az egész NDK számára. Számos más jelentés, például ez, szintén erről számol be Wikipédia oldal hogy a várost a változás úttörőjének tartják. 1989. október 7-től az 1990. március 18-i választásokig minden szombaton tüntetés zajlott Plauenben, amelyen a környékről is részt vettek. A Stasi központjain és a SED járási irodáin gyakran áthaladtak, ami tovább növelte a kormányra nehezedő nyomást.

Az NDK-ban hagyományosan forradalmi események, mint például az első hétfői tüntetés Lipcsében 1989. szeptember 4-én, egy nagyobb ellenállás részei voltak. E tiltakozások nélkül nem biztos, hogy lehetséges lett volna az NDK-ban a rezsim békés vége. Míg Lipcsében és más városokban az emberek reformot és demokratizálódást szorgalmaztak, Plauenben a tüntetők éppolyan meg voltak győződve arról, hogy változásra van szükség. Ezt végül 1989. november 9-én, a berlini fal leomlásának napján erősítették meg.

A változás a hitük mellett kiálló egyének együttes munkája volt. Ezt az örökséget 2010. október 7-én egy újraegyesítési emlékmű felállításával tisztelték meg, és e fontos napok emlékei tovább élnek. A Plauen-i békés forradalom továbbra is bátorító példája a változáshoz való bátorságnak és a szabadságba vetett feltétlen hitnek, valamint a Szövetségi Polgári Oktatási Ügynökség magyarázta.